A kivi a drótostót meg a cserkész

Ahogy tudatunk fejlődik, az eleme különböző sztereotípiákat, alakokat vesz fel azért, hogy beazonosítsa az irányt amerre tartunk – ellenőrzi jó felé megyünk-e. Arról azonban, hogy merre van az arra, úgy tűnik fogalma sincs. De ez már csak akkor derül ki, amikor elviselhetetlen teherré válik a munkahely, a párkapcsolat, a bejáratott önkép fenntartása és minden egyéb kudarc felé tartó elhatározás. “Biztos jó irányba megyünk, csak nem csináljuk elég jól” – ismételgetjük magunkban és elkezdjük foltozgatni, retusálni az önképünkön, személyiségünk titánpajzsán keletkezett repedéseket. Ha ez nem sikerül – és nem szokott – akkor keresünk egy foltozót, aki segít elfedni, megragasztani, összedrótozni, használható formába hozni nekünk. Csakhogy a foltozónak ez a szakmája és nem az élete. Mert a foltozó életét is egy másik foltozó drótozza össze.

Képzeld el, hogy rájössz, rajtad valójában senki nem segíthet. És nem azért mert akkora a baj. Hanem azért, mert látod: a folt csak rövid ideig takar, – és egy folt nem lesz elég. Így hát: folt hátán folt, drót hátán drót és mindig ott reped ahol még ép. Szóval, képzeld el, nincs segítség. Csak Te maradtál magadnak. Mit tehetnél azon kívül, hogy megadod magad és nem harcolsz tovább?

Lehet, szépen leveszed a foltokat, elvágod a drótkötegeket, ledobod magadról, hogy levegőhöz jusson a sérült rész. 

És ahogy itt ülsz ebben a megadásban gond(olat)talanul, mintha….