Ideagén V. – A bölcsesség karakterisztikája

4.- A bölcsesség karakterisztikája

Filozófus vs Mágus

Az Ideagén részünk az élet értelmére keresi a választ. A filozófus karaktere az, aki a racionális lineáris gondolkodással elérhető legmagasabb szintű válaszokat képes megjeleníteni erre a kérdésre. A filozófusunk azonban egy “fejlény”, a tudása elméleti. Egy fokkal feljebb a mágusunk áll, aki tapasztalati úton ad választ erre a kérdésre, azaz nem csak tudja, de képes is megvalósítani. A mágusunk “testlény”, aki minden porcikájában magában hordozza ezt a tudást. A teremtő énünk leképeződése.

Fehér és fekete mágia

Két oka van annak, hogy az élet valódi tudása, a “mágia”: a teremtőerő működtetésének képessége nem terjedt el széles körben:

Az első, hogy azt csak olyan tapasztalati úton lehet megszerezni, – a régiek ezt “beavatásnak” hívták – amelyet kevesen vállalnak, mert felboríthatja a világképük és énképük által őrzött komfortzónájukat, és ehhez sem bátorsággal, sem kellően nyitott elmével nem rendelkeznek.

A második oka, hogy akik megszerezték ezt a tudást, azok többsége nem volt érdekelt abban, hogy továbbadja. 

Egyik részük félt attól, hogy szembe kell néznie a kívül maradók irigységével, és az ismeretlentől való félelmükkel, ami dühöt gerjeszt a “tudó” irányában, ezért inkább remeteként, elvonulva élt, magába rejtette ezt a tudást. Kívülálló maradt.

Másik részük élvezni kezdte azt az előnyt, hatalmat, amit ez a tudás biztosít számára a tudatlanok fölött. Ők kiváltságként kezelték a teremtőerejüket, és féltve őrizték, hogy hatalmuk megmaradjon. Kisajátították a tudást, és fegyverként használták, eszük ágában sem volt megosztani másokkal. Ők a “fekete mágusok” figurái. Ezért vált titkossá az, ami közkincs volt: az emberiség közös kincse. Semmi nem indokolta a titkolózást az előbbiek félelmén, és az utóbbiak hataloméhségén kívül. Volt azonban minden korban néhány olyan beavatott, tudó “mágus”, aki legyőzte a félelmét és a hatalomvágyát, és vállalta, hogy megosztja a tudását másokkal. Ők a “Fehér Mágusok” Mesterek figurái az emberiség történetében.

Ismervén azt, hogy milyen adottságok és elszántság szükséges a mágia tudásának elsajátításához, gondosan kiválogatták tanítványaikat, és minden szintugrás előtt próbáknak vetették alá őket. Az első próba a “nyitott fül” volt. Ki az, aki meghallja őket, és akiben ez megmozdít valamit. Nyilvánosan beszéltek, és ezek a tanítások mindenkinek szóltak. Az ő nyelvükön. “Akinek van füle, hallja”….ezen sokan átmennek. Ők a tudás első szintjét kaphatják meg. 

A második próba az “elhívás, az elsőbbség” próbája. Ki az, aki hajlandó a pillanatnyi komfortzónájáról, pozíciójáról, jólétéről, életformájáról lemondani a tudásért cserébe, és tud áldozatot hozni a saját jövőjéért, fejlődéséért. Aki képes elhagyni a múltat, a genetikai programját. “Hagyd el értem apádat-anyádat”. Ők már kevesen voltak. Ők a tanítványok (a belső kör). Csak ők kaphatták meg a tudásnak a második szintjét.

Ez a próba hónapokig-évekig tart. Ezalatt eldől, hogy a jelentkező képes-e lemondani a múltjáról. Ha igen, akkor beáll “kapuőrnek”, azon kollektív programrész hekkerének-átalakítójának, amelyik a genetikai programján dominánsan futott. Ő lesz az a blue-print, aki a töréspontjával átírja a mintát. Az új minta rajta keresztül földelődik le a kollektív tudattalanba – hogy megtörje a régi rend hatalmát. Rendszerfrissítés.

A harmadik próba a “hűség és a látás” próbája. A tanítványoknak egy szélsőséges helyzetben át kell látniuk az illúzión, meg kell tudniuk különböztetni a valóságot és a vetítést.

Jézus próbája az volt, hogy levetítette a tanítványainak a saját üldöztetését, halálát-keresztre feszítését. Tesztelte őket, hogyan érzékelik az egyes valóságokat. Bemutatót tartott. Egyedül Mária-Magdolna (a társa) látta őt élőként (feltámadva), majd miután elmesélte a többieknek, ők is rajta keresztül elkezdték újra látni. Innentől kezdve kaphatták meg a tudás harmadik legbelső részét, amely a tér-idő törvényeit fedte fel.

Jézus története egy parabola, egy példázat (amivel tanított) az emberiség történetéről:  arról, hogy az ember az állatok közé születik (istállóba) – még nem több náluk. Majd hosszú csend-egy kitörölt rész 30 év az életéből, ami arról kellett szóljon, ahogyan az ember kinövi az állati természetét, és eloldja magát a programtól, és az önemlékezése megtanítja arra, ki ő valójában. Megszerzi a tudást: a mágia teremtő erejét. Ekkor döntenie kell, mit kezd vele: remete lesz, vagy hatalomszerzésre használja (fekete mágus), vagy megosztja másokkal (tanító). Végül az ember teremtőereje teljes birtokában Mágusként tündököl (tanít és gyógyít). Majd egy látszólagos halált hal, amiből feltámad, vagyis legyőzi a halált. Csupán azok számára válik láthatatlanná, akik nem látják és hallják magukban őt. Az emberi lélek hallhatatlanságát hirdette – ez a Krisztus-természete lényege. A halál csak illúzió. Az ember lélek, a test ruha. Az ő halála tanítás, ahogyan az élete is az. Az ember azért született, hogy legyőzze a haláltermészetét. A halál nem oltja ki a tudatot. Ez volt az ő előadása, mozija, üzenete. Ezt vitték szét, hirdették az apostolok, és aztán ezt fordította ki épp az ellenkezőjére a katolikus egyház, a kereszten lógó halott krisztus testét téve meg logójának.  A hallhatatlanná válás tudása intézményes üldöztetésben részesült. Csakhogy a mágia örök, a tudás elpusztíthatatlan.

Keiron (Chiron) a sebzett gyógyító mitológiájának üzenete

Chiron, Kronosz (Szaturnusz) és egy erdei nimfa nászából született. Félig ló, félig emberi testtel rendelkező félisten volt. Kentaur. Az istenek tanítója.

Első, lelki sebét akkor szerzi, amikor édesanyja eltaszítja magától, torz kinézete miatt. Fizikai sérülését, legkedvesebb tanítványa, Herkules okozza egy halálos méreggel átitatott nyíllal, amivel véletlenül térden találja. Mivel félisten, nem hal meg, de ez a sebesülés örök szenvedésre kárhoztatja. Folyamatosan keresi, kutatja a gyógymódot fájdalmára, de saját magát soha sem tudja meggyógyítani, viszont közben rengeteg emberen segít és új felfedezésekkel, tudással, gyógymódokkal gazdagítja a világot.

Ő az első asztrológus, numerológus, tanár, gyógyító és harcművész archetípusa. A mitológiai történet végén Herkules megkéri Zeuszt, hogy engedje szabadon Prométheuszt, Chiron életéért cserébe. Chiron így végre meghalhatott, lelke felszállt a csillagokba, a Kentaur csillagképbe.

Itt újra előkerül a halál, mint megszabadulás motívum a csapdába került hallhatatlannak, másrészt mások megszabadításának képe. A földi emberek, és a test számára a “hallhatatlanságot” a szenvedésmentes, értelmes földi élet jelenti. Ezért van jelentősége a gyógyítóknak és a tanítóknak, segítőknek. A szellemi emberek, a lélek számára azonban éppen a halál jelenti a kilépést a korlátok közül.

Chiron az a segítő aspektusunk, amellyel felismerhetjük személyes sérüléseinket és az ezzel összefüggő betegségeinket, és aki ismeri a gyógymódot. A gyógyítás, gyógyulás és a tanulás, fejlődés aspektus nem válik szét. Hiszen pont a legmélyebb lelki és testi sebeinkkel szembenézve ismerhetjük meg magunkat mélyebben, nyerhetünk szabadságot, fejleszthetjük képességeinket.

Chiron egy non-konformista karakter, aki arra bátorít, hogy megkérdőjelezzük a régi dogmákat, hogy magunk is újítókká, tanítókká váljunk.