Ideagén III. – A Főnix transzformáció

2.- Főnix – transzformáció (az újjászületés mestere)

Aki végigjárja a saját fejlődési útját, és miután leszállt a saját pokla mélységeibe, onnan megújulva képes visszatérni, az olyan tudást és erőt hordoz magában, amely a keresőket egy gyorsított, lerövidített úton képes elvezetni a saját transzformációjukhoz. Mert egy valódi Mester képes lerövidíteni az utat azzal, hogy felgyorsítja az önemlékezést.

A Főnix a halálból újjászületés szimbóluma – a tűzmadár. A túlsó világból visszaérkezett megtisztulva, leegyszerűsödve tér vissza az életbe, melynek számára már nincs tétje. Ő már hátrahagyott mindent, ami az anyagi világhoz láncolná – könnyűvé vált.

Az ilyen Mester jelenléte tudattágító, tudatosság-emelő hatású. Képes elmozdítani a tanítvány tudatosságának fókuszát, és ezzel beléptetni idegen világokba, hogy ott tapasztalatot gyűjtsön. A Főnix olyan szellemi utazásra hívja a kiválasztott utazót, amely képes legyőzni az anyagi korlátokat.

A fejlődési szignál hívó szavára sokan indulnak útnak életük egy pontján. Elvesztett önmagukat, a lelküket, a gyógyulásukat, az életük értelmét, a megvilágosodást keresik – elmondásuk szerint. A fény (tűz) keresése egy spirituális útkeresés, melynek végső célja a Főnix-transzformáció. Mégis kevesen jutnak el a háromszorosan felébredt Hermészi állapotba. Mivel a spirituális út maga is egy útvesztővé válhat, – ahol könnyű eltévedni, és belefeledkezni az egót simogató, megnyugtató, lufivá fújó éteri illúziókba – olyan labirintussá, ahonnan csak az ürességen keresztül vezet kijárat. A valódi Mesterrel paradox módon csak akkor találkozunk, mikor végigjártuk a labirintust, és már lemondtunk róla. És ez a Mester nem mindig egy “külső személy”.

Nézzünk most rá, milyen tipikus szerepeket veszünk fel keresőként, hogy könnyebben beazonosíthassuk, ha eltévedtünk a labirintusban.

A spirituális útkeresés szerepei

Sokan hiszik, hogy létezik valamilyen megváltó eszköz. Ugyanezt gondolják gyógyítási módszerekről, vallási tanításokról, Gurukról. Ilyenkor önmagunkon kívüli külső segítségként tekintünk a másikra, és azt várjuk tőle, hogy adja a kezünkbe a megváltás kulcsát. Amikor a segítő emlékeztet rá, és megmutatja, hogy az a kulcs már ott van nálunk, és csak használnunk kellene ahhoz, hogy a helyzetünk változzon, akkor az első kérdése az elmének: „ez ennyire egyszerű lenne”? – igen.

De az elme ezt nem fogadja el, mert ő a bonyolult, szövevényes, átláthatatlan, kibogozhatatlan dolgokat szereti. Ez neki majdnem „semmi”.

De hiszen ezt én is tudom, akkor ez hogyan segíthetne rajtam?

Igen, Te is tudod, csak nem tudtál róla eddig, hogy tudod. Nem emlékeztél rá. Másrészt nem veszed komolyan, amit tudsz. Nem alkalmazod. Valamennyi módszer, igazi tanítás csak emlékeztetni tud Téged erre a tudásodra, és biztatni, hogy használd végre.

…és itt a bökkenő….

Az elme hozzászokott a tekintélyhez, hogy egy nála nagyobb, okosabb, hatalmasabb, híresebb majd megmondja, mit tegyen. Ez nem jár felelősséggel, döntéssel. Csak végre kell hajtani az utasítást. Amikor spirituális tanítótól tudást, módszert, a gyógyítótól gyógyulást várunk, az ugyanilyen igény: taníts meg, gyógyíts meg. Én meg hagyom magam. Egy gyermek képe, aki a tanító-gyógyító felé, mint szülőpótlék felé fordul. Így ő maga kívül maradhat a folyamaton.

Erre a „passzivitásra” kondicionáltak vagyunk, és még csak fel sem tűnik.

A valódi belső fejlődés ott kezdődik, hogy rájövök, hogy Én tudok, hogy Én gyógyítok, és a másik, aki támogat, kísér, az „csak tükröt tart nekem, és segít meglátnom magam,”. Azt, hogy mekkora hatalmas erőm van, amit eddig nem használtam. Megmutatja, hová dugtam a kulcsot, hogyan cseleztem ki magam. Nem nagyobb nálam, hanem akkora, mint én.

„Nincs nálam, amit keresel” – mondja a tükrözve-tanító. Nálad van, de én látom, hogy hova dugtad, és abban segíthetlek, hogy meglásd Te is. Hogy megtaláld, amit elvesztettél magadban. Mert én már megtaláltam az enyémet, és használtam. Ismerem a folyamatot. Ezért tudlak tanítani. Én csak a tükör lehetek. De csak Te találhatod meg személyesen, és veheted használatba a kulcsodat.

Amikor ezt megteszed, amikor elfogadod a saját erődet, akkor mindent tudsz, és egészséges vagy.

Én (a tanító) csak elkísérhetlek idáig. Megmutatom, hogyan viselkedsz gyerek-módra, hogyan szorítod magad korlátok közé, mikor már felnőtt lehetnél. Megmutatom, mitől félsz, és azt is, hogy amitől félsz, az nem létezik. Megmutatom az utat ennek a megtapasztalása felé. Azon az úton azonban Neked kell végigmenned.

Többféle tanítvány-típus létezik:

Spirituális turisták

1.- Én nem tudom, miért történik ez velem, de biztosan nem én voltam. Te (tanító/gyógyító) tudod, miért van ez, tüntesd el, ne is lássam. Varázsold ki belőlem, oldjad meg, vedd le rólam az átkot, adj egy csodapirulát, csodagyakorlatot, ibolya-arany-ezüst csíkos energiát, és én attól majd meggyógyulok, gazdag leszek, elmúlik az elviselhetetlen anyósom az életemből, kibékül velem a feleségem, sikeres lesz a gyerekem….stb. Ők mennek tömegesen „híres-neves” tanítókhoz-gyógyítókhoz, akikről azt hiszik, hogy náluk van a kulcs. Ha megszerzem a kulcsot, az verseny-előnyt jelent számomra az élet nagy küzdelmében – gondolják a spirituális turisták.  Akik a „tanítót-gyógyítót” felértékelik, és sokszor függő helyzetbe kerülnek tőle.

Spirituális zarándokok

2.- Én nem tudom, miért vagyok ebben a helyzetben, de biztosan megérdemeltem. Ez a karmám, bűnhődnöm kell, és találok is rá okot a múltamból, hogy bűnösnek érezhessem magam. Ez az én „megérdemelt büntetésem”. Az ön-büntetők nem mennek tanítóhoz-gyógyítóhoz, nem kérnek segítséget, mert vezekelni szeretnének. Hangosan panaszkodnak, sajnálják magukat, vagy csendben tűrnek, szenvednek, de egyetlen lépést nem tesznek a megoldásuk felé. Ha mégis elzarándokolnak egy tanító-gyógyítóhoz, akkor azt azért teszik, hogy megmutassák: ők a kivételek, akiket nem lehet „megváltani, meggyógyítani”, és ez megerősíti a bűntudat-programjukat. Másrészt így figyelem-energiát kaphatnak. Amikor ilyen emberrel találkozol, akkor miközben a szája azt mondja: „ó én meg akarok gyógyulni, ki akarok jönni a nehéz helyzetemből – azért jöttem el hozzád, hogy segíts ebben,” az elméje valójában azt harsogja: „eszedbe ne jusson elvenni a megérdemelt büntetésemet”, és azt, mint egy kitüntetést hordja tovább.

Spirituális remeték:

3.- Én nem tudom, miért vagyok ebben a helyzetben, de erős vagyok, és majd megoldom. Majd megmutatom, hogy meg tudom én ezt egyedül is oldani. Ők bújják mások írásait, módszereit, és mindent kipróbálnak magukon. De nem kérnek segítséget (hiszen nekik egyedül kell megoldaniuk, ahhoz, hogy ez a saját megoldásuk legyen.) „Nekem ne mondja meg senki a tutit”. Elszeparálják magukat, és egy csendes felsőbbség-tudattal próbálják eltakarni a félelmüket, hogy nem találják az erejüket. Ők azt hiszik, hogy mindent egyedül kell megoldaniuk, nem járnak sehová, és lenézik a többieket, akik járnak. Közben belülről irigyek rájuk, és elméleteket dolgoznak ki arra, hogy miért sarlatán mindenki, aki másokat tanít-gyógyít, és miért nem lehet mástól tudást-gyógyulást szerezni. Amiben egyébként részben igazuk van, és ők ezt a belső erőt érzik is magukban, hogy az náluk is ott van, csupán félreértették a tanító-gyógyító szerepét, a belső erejüket pedig nem tárták fel, nem vált még bennük élővé.

Spirituális üzletemberek és üzletasszonyok:

4.- Én nem foglalkozom azzal, miért vagyok egy bizonyos helyzetben, nem azért jövök Hozzád, hanem azért a „tudásért, módszerért”, ami Nálad van, és ami elég híres. Ezt szépen megtanulom (erről kapok egy oklevelet, bizonyítvány tanúsítványtt,…vagy csak úgy), és utána én is elkezdem tanítani másoknak. Ez a spiri-franchise, vagy MLM. Egy kényelmes, könnyű, különleges megélhetési módnak tűnik. Tetszik ez az „életforma”. Mivel ez egy mások okítására, gyógyítására szánt módszer, nem kell, hogy magamra értelmezzem, használjam. „Én már ezen túl vagyok”. Ráadásul olyan ismerős, zseniális az egész, akár én is kitalálhattam volna, bár nem én találtam ki. Ha a módszernek jól bejáratott márkaneve van, akkor azt használom, és az alapító nagymester közeli tanítványaként (többfokozatú beavatottként, aki akár több külföldi tanfolyamot is elvégzett), jöhetsz hozzám. A bizalmadat ez a végzettségem, a papír fogja megalapozni.

Ez a kaszt nem azokra vonatkozik, akik „beleszeretnek a nekik segítséget jelentő módszerbe”, és miután önmagukon alkalmazták, letesztelték, és megtapasztalták, hogy működik, nem csak elhitték, jelentkeznek továbbadó-tanítványnak. Néhány tanító-gyógyító ilyenkor próbák elé állítja a jelentkezőt, hogy kiderüljön, valóban ezt szeretné-e csinálni, és csak utána vállalja a képzésüket.

Spirituális kiábrándultak:

5.- Már tudom, (tudni vélem) miért vagyok ebben a helyzetben, de nem tudok változtatni rajta. Spirituális-mentális részegség állapota. Már túl sok mindent begyűjtöttem, megfeküdte a gyomrom. Szédülök és erőtlennek érzem magam. Ijesztő a hegy, amit el kéne hordanom. Fáradt vagyok.

A belső fejlődés ott kezdődik, ahol ezek a korábbi szerepek véget érnek. A tanítás nélküli tanítás, egy tiszta tükör, amiben először azt látod meg, amit játszol. Amikor pedig abbahagytad a szereplést, akkor azt, Aki Vagy. Ez az üresség.

Ki a tanítód?

Kell-e vezető az önvalónkkal való kapcsolat helyreállításához?

Két válasz létezik erre a kérdésre.

Az egyik esetben nincs szükség külső vezetőre az önbeavatódás útján. Az egónk csapdájából való megszabadulásnak ez a módja – úgy látjuk – azoknál működik, akiknek az eredeti élet-álma tartalmazza azt a nagyon erős potenciált, hívást, hogy ők maguk legyenek azok, akik kidolgozzák a megszabadulás módszereit. Ők magukon kísérletezik ki, tapasztalják, és tanulják meg – majd ezek alapján dolgozzák fel mások számára is elérhető formában – azt a módot, ahogyan az élet- torzulás megszüntethető. Ők  az újító tanítók, akik maguk is vezetők lesznek azok számára, akik követik az ösvényüket. Ahhoz, hogy ez teljes és sikeres legyen, a tapasztalatunk szerint szükség van egy társra, akivel egymás számára olyan tükrözést tudnak létrehozni, melyben felismerik a zavaraikat, azok okát, és támogatják egymást az azokon való továbblépésben. Ebben az esetben a kapcsolat célja az önvalóval való kapcsolódás, és az eredeti élet-álom megélése. Az ilyen kapcsolat túllép a racionális igényeken, és egy nem szokványos együttműködést hoz létre. A társaknak közös az élet-álmuk, a viszonyuk pedig a teljes egyenrangúságon, egymás mellé rendeltségen alapul, hierarchia nélküli. Önállóságuk megtartása mellett kiegészítik egymást, mint YIN-YANG egység. Társteremtéssel hozzák létre a közös álmukat. Így az Egyensúly teljes, és az Arány tündököl. A helyreállítás pedig gyors.

Számos tanító-pár működött és működik a világ színpadán, akik ezt az utat követték, követik. Ők bizonyos szempontból forradalmárok, akik új utakat nyitnak. Az általuk nyitott új utak mindig frissebbek, tisztábbak, erősebbek, gyorsabban járhatók, mint a hagyományok által évszázadokon keresztül eltorzult, beszűkült régebbi utak.

A másik esetben – és ez a gyakoribb – az eredeti élet-álom nem a tanítás szenvedélyét tartogatja, más megnyilvánítási formát keres. Az önmagukhoz kapcsolódni vágyók többségénél a „társat” egy olyan segítő, vezető helyettesítheti a tükröződések feltárásában, és a továbblépés támogatásában, aki maga is végigment a folyamaton, azt ismeri, elvégezte, és vállalja a tanító-vezető szerepet. (Természetesen nem a párkapcsolatot helyettesíti.)

Az önmaga felé elinduló „tanítvány” kiválasztja a maga „tanítóját”, aki ezen a belső úton vezeti. A választása nem véletlen, és pontosan meg fog felelni annak a valódi belső szándéknak, ami a kapcsolódásukat létrehozta. Így nincsen tévedési lehetőség, az igények kölcsönös vonzása tökéletesen működik. Mindenki pont olyan vezetőt kap, ami neki megfelel. Minden tanító oda (olyan tudatállapotba) tudja vezetni az őt követőket, amit ő maga elért, és olyan minimális időigénnyel, mely alatt ő maga is elérte (vagy elérni képes) azt az állapotot.

Ha valaki olyan tanítót választ, aki „pár nélküli”, akkor egyszerre csak az egyik (YIN vagy YANG) minőséget kapja meg, az út egyik felét járja be. A kapcsolata, teremtése még féloldalas, hiányos. Amikor ezzel végzett, akkor sor kerülhet a másik minőség integrálására egy másik tanító által. Ez a haladás általában lassabb, több időt igényel, kevésbé radikális, ugyanakkor tömegesebb, mint az új utakra lépés.

Kővé dermedt tudás

Amint egy tanítás vallássá, szervezetté, hagyománnyá, rituálévá merevedett, már alkalmatlan az eredeti cél megvalósítására, arra, hogy az Önvalóhoz vezessen valakit. Mivel eddigre annyi torzuláson esett át, ami az illúzióvilág részévé teszi. A vallásosság az önmagunk felé haladás illúziója, a spirituális illúzió köde. Ezen út végén a „valláskárosodás” garantált.

A valódi vezető, segítő tehát egy olyan élő egyén (vagy pár) lehet, akinek személyes tapasztalata, élménye van arról, amit tanít, annak ő maga áll a centrumában, és nem tartozik egyetlen „valláshoz, mozgalomhoz, intézményesített tanításhoz” sem. Akinek a személyes erőtere működik azáltal, amit magában felszabadított. A tanítása természetesen szétterjedhet a világon, ez nem csökkenti az erejét, amíg „élő centruma” van. Az egyediség árulkodó jele a valódi beavatási útnak.