3.- Az Ideagén 3 stációja, életszakaszok
Az ideagén karakterünk fejlődési útja
- KERESÉS: (elindulás)
TUDATLANSÁG, NAIVITÁS
– túlzások, „sokság-kórság”
– hit, vallásosság-üdvtan
– harsányság, térítés, szereplés, középpontban lenni
– optimizmus, lendület, motiválás
– bizalom a világban=A VILÁG A BARÁTOM (a legjobb barát)
2. POKOLRA-SZÁLLÁS (lemerülés a sötétség mélyére-elveszni)
DEPRESSZIÓ
– kudarcok, amik megkérdőjelezik az optimizmust
– szűkség-helyzetek, túl kevés
– magába fordulás, csend
– elvonulás a világ zajától, befelé nézés
– sebeket kap (A TUDAT ALATTI AKTIVIZÁLÓDIK), amik nem gyógyulnak (Cheiron)
– bizalom-vesztés= A VILÁG AZ ELLENSÉGEM (a zsarnok-edzőtárs kihasználja, visszaél a bizalmával)
– SOK PROBLÉMA VAN..CSAK PROBLÉMÁK VANNAK
3. FELÉBREDÉS
–TUDATOSSÁG, BÖLCSESSÉG
– mértéktartás, megértés, önismeret, elfogadás, ELÉGedettség=Bőség
– átélt tudás, bizonyosság a hit helyén=hitelesség
– nyugalom (nincs harsányság, nincs depresszió)
– tanítás (nincs térítés, meggyőzés, nincs intolerancia)
-ÖN-bizalom=ÉN VAGYOK A VILÁG, a világomat én teremtem
– ÉN VAGYOK A PROBLÉMA (forrása), és ÉN VAGYOK A MEGOLDÁS (forrása) is.
Valódi szintézis (EGYség) jön létre ÉN és a VILÁGom között.
Az „érett személyiségről”
Amikor a személyiség “megérik”, akkor szétesik, felbomlik…és megjelenik helyette az egyéniség. Az egyéniség önvezérelt, szuverén lény, aki mellérendelő viszonyban működik és egyensúlyban van a környezetével. A szivárvány minden színe az övé. Mint bábból a pillangó. Ez az emberiség evolúciós lehetősége, amely véget vet a személyiség “izmusainak”, rendszereinek mert maga a személyiség (egó) ér véget . Addig a személyiség próbálja javítgatni a rendszereit, a kereteit, hogy fenn tudjon maradni, kicsit átfesti más színűre, és közben “érik”, ami azt jelenti, hogy halad a szétesés felé.