Melyik tudatszinten vagy most és hogyan juthatsz feljebb?
Teszteld a tudatosságodat az 5 tudatszint segítségével.
Három részes minikurzus
A 2. rész tartalma:
- Én-állapotok az egyes tudatszinteken
- A teremtés képlete
- 1. Tudatszint: a zárt elme
- 2. Tudatszint: a nyitott elme
- 3. Tudatszint: az önreflexív elme
Én-állapotok az egyes tudatszinteken.
A következő kérdés, amit megvizsgálunk, hogy mennyire stabil egy tudatszint. Vagy másképpen: lehetünk-e egyszerre több tudatszinten?
A válasz egyszerre igen, és nem.
A tudatszint skálán nem egy pillanatnyi én-állapotot mérünk, hanem egy stabil én-működést. Azt, ahogyan általában gondolkozunk-érzünk-érzékelünk-reagálunk-megnyilvánulunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden helyzetben képesek vagyunk a legjobb formánkat hozni. Lehetnek olyan életterületeink, mintázataink – főként ha traumatizáltak – amelyeken kevésbé tudunk tudatosan megnyilvánulni.
12 szerep-személyiségen keresztül közelítjük meg a személyiségünk felépítését, melyek párokban és hármas, négyes csoportokban működnek. Kicsit úgy képzeljük el, mintha egy 12 szereplős színdarabban lennénk, ahol minden szereplő egy “kis én” saját karakterrel. Amikor elő akarunk adni egy darabot, akkor együttműködésre van szükség közöttük. Ha ez nincs meg, akkor káosz alakulhat ki a színpadon, hiszen mindenki a maga kis különszámát nyomja, vagy éppen elbújik. Amikor a személyiség integrációjáról beszélünk – ami a 3. tudatszinten egy kitűzött cél – akkor ez feltételezi, hogy mélyebben ismerjük a belső karaktereinket, és sikerül őket együttműködésre bírnunk.
Mivel azonban egyes én-részeink beragadhatnak az alacsonyabb tudatszintekre, előbb ezt felismerve ki kell őket onnan szabadítanunk. Csak akkor lesznek képesek az együttműködésre.
De ki és hogyan képes erre?
Nos azok a részeink, melyek már feljebb léptek.
Amikor az egyes szerepeinket, életterületeinket átvilágítjuk, felismerhetjük például az áldozat-agresszor-megmentő mintáinkat, és a kapott támogatással kiléphetünk a korlátozó szerepből. Ezt a célt szolgálja a 12 szerep alkímiája online tananyag is.
“Egyetlen probléma sem oldható meg azon a tudatszinten (ugyanazon gondolkodással), ahol kialakult.”
Ha ez így van, akkor a valódi megoldásokhoz tudatszintet kell váltani, azaz kilépni a problémát fenntartó szerepből. Ez egy “belső kilépés”, nem pedig külső megoldás, – nem a körülményeket változtatjuk meg, és nem is azokhoz próbálunk jobban alkalmazkodni, hanem a belső ökoszisztémánkat: az én-képet, a gondolkodás-, az érzésmintát, és a reakciót alakítjuk át. A belső elmozdulás következménye lesz majd a körülményeinkben tapasztalt változás. Ezért neveztük el “belső kijáratnak” a módszert. Az egyes szerepszemélyiségeink ezen a módon “gyógyíthatók”, fejleszthetők – miközben az általuk termelt problémák megoldódnak.
Visszatérve az eredeti kérdésre: amikor a szerep-személyiségeink többsége szintet lépett, és közöttük elindul az együttműködés, akkor mondhatjuk, hogy magasabb tudatszintre léptünk. Ez persze egy folyamat, nem egy pillanat műve. A tapasztalatunk szerint a 3. tudatszinten – elvégezve a személyiségünk átvilágítását és integrációját – az önreflexív modellel minimum egy év intenzív belső munka szükséges ahhoz, hogy stabilizáljuk magunkat ezen a tudatszinten. Ezt onnan fogjuk felismerni, hogy legalább egy “központi problémánkat” sikerült magasabb szinten megoldanunk, és megváltozott az élethelyzetünk.
A teremtés képlete
Ebben a részben egy absztraktabb megközelítésből nézzük meg, mi szükséges ahhoz, hogy a tudati állapotunk megváltozzon, fejlődjön.
Információ (I) + Energia (E) = Anyag/valóság (A)
Tudat-állapot: az ember Információ-Energia állapota
tudati állapot I+E (x IDŐ) = testi állapot (A)
A testem követi a gondolataimat (I) és az érzéseimet (E) = az anyag, a fizikai testem (A) az információmra és az energiámra reagál (elegendő idő alatt).
A történeteim követik a gondolataimat (I) és az érzéseimet (E) = a külvilágom, környezetem (A) az Információmra és az Energiámra reagál (elegendő idő alatt)
Ha megváltoztatjuk az Információt és az Energiát, (a belső világunkban) a külső Világunk is változással fog reagálni. Ezért állítjuk, és tapasztaljuk, hogy a belső gondolati-érzelmi változás külső környezeti változást hoz létre.
A harmadik tudatszinten egy változás létrehozásához sokkal kevesebb idő kell, mint a második tudatszinten. A negyedik tudatszinten pedig annak is csak a töredéke.
Amikor egy zavart, problémát észlelünk a személyes világunkban, akkor azt lefordíthatjuk a fenti képlet alapján:
A probléma = működési zavar külvilági képe/lenyomat
oka a tudati működés zavara: Információ-Energia zavar
Hibás információ (gondolat) + blokkolt vagy sokkolt energia (érzelmi állapot) = probléma
A “ valódi ok kezelése”= “tudati kezelés”, ami az ok feltárásával – a probléma mögötti/előtti mentális-érzelmi állapot feltárásával indul (a 3. tudatszinten)
A tudatosság szintjét vizsgálhatjuk abból a szempontból is, hogy a működésünknek milyen hányada tudat alatti, illetve tudat feletti működés.
Tudattalan (tudat alatti) = ta: az Információ-Energia-mezőnknek az ismeretlen tartománya, amely nem áll az irányításunk alatt, viszont irányítja mindazt, ami bennünk és velünk történik. Egy Program működteti, – automatizmus – ami genetikailag öröklött, és öröklődik – feltérképezhető egyéni és kollektív sémák alkotják.
Tudatos (tudat feletti) = tf: az Információ-Energia mezőnknek az ismert tartománya, amely az irányításunk alatt áll, amivel irányíthatjuk azt, ami bennünk és velünk történik.
Tudatszintek: a domináns tartós tudat-állapot szerinti skála
- szint: ta = 99-95% tf = 1-5% Biorobot üzemmód, alacsony életminőség
- szint: ta = 95-85% tf = 5-15% Túlélő üzemmód, átlagos életminőség
- szint: ta = 85-70% tf = 15-30% Sikeres túlélő üzemmód, javuló életminőség
- szint: ta = 70-50% tf = 30-50% Tudatos üzemmód, függetlenség, önállóság, jól-lét
- szint: ta = 50%alatt tf = 50%felett Megvilágosodott üzemmód, szabadság, irányítás
Látható, hogy az első és a negyedik tudatszint között már kb. tízszeres különbség van abban, amennyire ismert az egyén számára a belső információs- és energia-állapota, és amilyen szinten irányítani képes ezáltal a valóságát.
1. tudatszint: a zárt elme
Az első tudatszinten a racionális elme zárt állapota miatt nem fejlődő képes…
Robot-üzemmód
Az elme: racionális, egypólusú programozott üzemmódban működik robotszerűen.
Világképe merev, énképe a körülményekhez, a visszajelzésekhez- kifelé igazodik. Ugyanakkor a genetikai programja szerinti szerepre kódolt. Egyes szerepekbe beragad akár élete végéig, de minimum 40 évre. Ami azt jelenti, hogy a saját tapasztalataiból is nagyon lassan tanul. Körbe-körbe jár. Önismerete minimális, ezért könnyen manipulálható, illetve hajlamos a manipulációra. A genetikailag beégett válaszreakciók automatizmusként működnek számára láthatatlanul.
Keményen és lassan – fragile!
Szinte mozdulatlanná dermedt körülötte a nagyon sűrű téridő, amiben minden nagyon nehezen, lassan történik, miközben vészesen fogy az idő. Sokszor nehéznek, keménynek érzékeli az életét, amit külső körülmények irányítanak szerinte. A megmerevedett gondolkodás képlete szükségszerűen egy kemény, rugalmatlan és egy idő után törékeny életutat eredményez. Ezért bármilyen sikeresnek tűnik átmenetileg, a végén a kudarc kódolva van. Az pedig egy mindent elsöprő válság, krízis, – amikor minden összetörik – ami véget vet az első tudatszintnek. Sokan ezt nem élik túl. Aki igen, az a második tudatszinten folytatja.
Agyagkatonák- egyszer élünk!
Világképe az anyag tartományára redukált – mivel kizárólagosan racionális elmével érzékeli a valóságot – minden mást elutasít. Kiszolgáltatott a “véletleneknek”.
Önállósága hiányzik: külső mintákat követ, másol, bevett sztereotíp formulákat alkalmaz. Külső szabályokat igényel mankónak, amiket követ, és amiknek a követését másoktól is elvárja.
Két szélsőséges szerep
1. Áldozat
Az önálló kritikus gondolkodás nem jellemző, sem a felelősségvállalás, mivel aláveti magát az “erősebb akaratnak”. Nem kérdez, végrehajt….mint a parancsot teljesítő katona. Ebben a “tudati gyermekkorban” a nagyok világának kiszolgáltatva létezik, szinte tehetetlenül.
A hárítás, mások hibáztatása, a számonkérés, büntetés-igény, panaszkodás beégett attitűdök. A tömeg-erő-hatásnak alávetett: amit sokan mondanak, csinálnak, vagy a “nagyemberek”…azt követni kell.
Mivel a saját hatalmát kihelyezi – azt nem is ismeri – külső irányításra szorul.
Mélyen hisz abban, hogy külső hatalmak (kormányok, isten…stb) megvédik, szavatolják a biztonságát, ha azt teszi, amit mondanak. Ezzel a személyes hatalmáról lemond anélkül, hogy tudna erről. Áldozati pozícióban fél és hiszékeny. Ígéretekkel könnyen manipulálható.
2. Agresszor
Ha hatalmi pozícióba kerül, akkor a legfélelmetesebb főnök, akinek a manipuláció a természetes magatartása. Könnyen válik zsarnokká, aki a hatalmával visszaél. Ezt felelősségvállalásnak álcázza. Belső tudattalan frusztrációi ellenállhatatlanul zúdulnak a környezetére, sokszor nagy pusztítást végezve maga körül. Erősen mérgező, szennyező a környezetére.
Az általa követett szabályokat ráerőszakolja másokra is. Bármilyen megkérdőjelezésre heves támadással reagál.
Az áldozatok csoportja által átruházott hatalomból él, azt azonban a sajátjának tartja. Mélyen hisz abban, hogy ő tudja irányítani a többi embert, mert kiválóbb, ezért joga van a hatalomhoz mások felett.
Túlélni bármi áron
Célja a túlélés….bármi áron az “üss vagy fuss” modell szerint. A szükségleti piramis bármelyik szintjét is célozza meg, – az neki az aktuális túlélési stratégia – mindig ugyanazzal az elérési taktikával működik a szerepe szerint.
A tömegtudat szintje. Az emberiség nagyobbik hányada még ezen a tudati szinten létezik.
A betegség természetes
Mentális és érzelmi kapacitásának csak kis százalékát képes használni, a bejáratott szűk életpálya rutinszerű. Ahogyan ragaszkodása is példaértékű a megszokott dolgokhoz. Az életunalom ellen pótcselekvések, függőségek alakulnak ki. Mivel az egyensúlytól a legmesszebb áll, és a leginkább ellenáll a változásnak, a mentális és testi zavarok (betegségek) nagyobb eséllyel fenyegetik.
Ne vitatkozz robotokkal!
Egy első tudatszinten lévő embert nem tudsz meggyőzni az övétől eltérő igazságról – ha ahhoz nem fűződik erősebb személyes érdeke – mert a saját nézőpontjába szó szerint be van betonozva. Ott van biztonságban. Nem akar változni, változtatni. Másokra vár, kívülről várja a változást is.
Két szélsőséges taktikával tartja távol magától a változást generáló “idegen eszméket”: vagy “hülye vagy” (támad), vagy “én vagyok a hülye-nem értem” (védekezik).
Közös nevező: a távolság
Az első tudatszinten élő emberek bár osztoznak a kiszolgáltatottság élményében – magas a félelemszintjük – azt különböző módokon reagálják le. Ezért a legkedvesebb önfeláldozó magatartástól a legdurvább másokat legázoló önérvényesítésig széles skálán nyilvánulnak meg. Az önmaguktól való nagy távolság köti össze őket.
A válság értelme
Az álláspontjából, komfortzónájából csak akkor képes kilépni, ha komoly trauma, veszteség éri, ami nagyobb veszéllyel fenyegeti. De a legtöbbször akkor sem, mert ha ez idősebb korában következik be, akkor a nyitáshoz már nem rendelkezik elég energiával. A kollektív válságok – mint a 2020-as COVID-19 – ilyen tömeges határhelyzetek az első tudatszint számára, melyek segíthetnek továbblendíteni, új szabályokat integrálni, korábbi túlélési formákat megkérdőjelezni….vagyis változni. Mivel minden válság erőteljes változással jár, ez az első tudatszint számára jelenti a legnagyobb kihívást, egyúttal az egyetlen fejlődési lehetőséget is. Ezen a szinten a krízisek jelentik a fejlődési impulzust, mivel az egyén itt még nincs felkészülve az önfejlesztésre.
2. tudatszint: a nyitott elme
A második tudatszinten az elme nyitott, befogadó és fejleszthető, a racionális síkon sikeres…
Normális bipoláris
Az elme: racionális, kétpólusú programozott üzemmódban működik.
Bipoláris: a két pólus között váltakozik, miközben változtatja a polaritását.
Míg az első tudatszinten a domináns szerep az egyén minden életterületét uralta évtizedeken keresztül, a másodikon ezek a szerepek változnak. Akár időben követik egymást ( 8 évig áldozat, aztán 8 évig agresszor), vagy szimultán vannak jelen, de más életterületeket érintenek (pl: a munkában agresszor, otthon áldozat)
Valamivel többet érzékel a saját helyzetéből, de még mindig nem tudatos arra.
Csak a macskának van 9 élete?
Egy hosszú élet helyett 9 rövid – ilyesmit él át az, aki a második tudatszinten él. A kétpólusosság az életformája alapja, ami egyfajta dinamikát kölcsönöz. Sokkal “gyorsabban” él, mint az első tudatszinten élők. Több tapasztalatot szerez, színesebb, mozgalmasabb az élete. Lazább körülötte a tér-idő szövete, mozgékonyabb. Miután elgyászolta az “előző életét”, leporolja magát és újrakezd egy másikat – gyerünk, csináljuk!
Mivel az elméje nem egypólusú vezérlésen működik, és nem kötik úgy gúzsba a félelmek, minden pólusváltásnál megújul.
Smart-life
A 2. tudatszinten az elme nagyobb kapacitással működik. Ezért itt az ember okosabb, intelligensebb, ami sok esetben sikeressé teszi könnyedebben, mint az első tudatszinten. A sikerek mögött azonban ott az üresség érzése, melyet sokszor különleges élményekkel, programokkal, dolgok birtoklásával igyekszik pótolni, melyek identitás-erősítőként is működnek. Azonban fenyegető veszély, hogy a siker nem tart örökké, hiszen a pólusváltáskor jöhet a hullámvölgy. A veszteségtől való félelem komoly tényező, az elkerülési kényszere automatikus kontroll-freak magatartáshoz vezethet.
Identitás-válság
Az identitás a szerepcserék miatt nem egyértelmű, illetve időszakos. Az anyai-apai felmenői genetikai programok váltják egymást. Ez a változékonyság egyfajta önazonossági problémaként is megjelenik sokszor: “ki vagyok én?- ha ez is, és az is én vagyok.” Nem komfortos számára, hogy nincs egyértelmű karaktere, identitása.
Végül ez az “én-keresés” juttathatja el a harmadik tudatszintig.
Az elégedetlenség hajtóereje
A második tudatszinten élőkben az elégedetlenség időszakosan megjelenik, és sokkal gyakrabban, mint az elsőn. Ez a rakéta, ami alájuk gyújt, hogy mozduljanak tovább. A két pólus közti váltások csak személyes válságok árán mehetnek végbe. Az identitása mozgékonysága okozza ezeket a válságokat, amikkel az élete tele van – a köztük lévő idő viszont egész kellemes. Vagyis az élet néha könnyebb, néha nehezebb: egyszer fent, máskor lent. A “hullámvasútélmény” a második tudatszinten természetes.
Miért nem diagnosztizálják tömegesen bipoláris zavarral, skizofréniával a második tudatszinten élőket?
Mivel vagy nagyon lassú a pólusváltás (7-9 év), vagy térben/életterületenként elszigetelt, ezért a legtöbbször nem okoz mentális zavarokat, hiszen mindig az aktuális szerepében marad következetesen, amihez hozzá lehet szokni a környezetének is.
A kíváncsiság űzött vada
A nyitottság ezen a szinten megjelenik, mint tanulékonyság, rugalmasság, kíváncsiság. Az újdonság nagy vonzerő: mindig új dolgokba belefogni.
Nyitottságának köszönhetően találékonyabb, tapasztaltabb, kreatívabb akár fiatal kora ellenére is az idősebb első tudatszinten élőknél. Tipikusan sok mindenbe belekezd, amit nem fejez be, mert már menne tovább, ha a kíváncsiság elkapja, az érdeklődése elfordul. A stabilitás sokszor hiányzik az életéből.
Önismeret-ipar
A második tudatszint a tanulás, külső ismeretszerzés, a tudományos és spirituális túrizmus időszaka. A válaszkeresés a “ki vagyok én” kérdésre, az identitás megerősítésének vágya az önismeret-ígéretipar bugyraiba taszítja a keresőt: guruk, egyházak, megvilágosodást ígérő iskolák és módszerek, sikerkönyvek, vallási csoportok, coachok serege versenyez a kegyeiért. A kapott kölcsön-identitások – melyek fájdalomcsillapítónak jók voltak – azonban rövidesen lekopnak, a máz nem tartós. A probléma nem oldódott meg, mivel ezen segítők nagy része ugyanazon a tudatszinten kínálja portékáját….ahol a probléma nem oldható meg.
A vágyak önhipnózisa – boldogsághormon extra dózisban
Paradoxonnak tűnik, de erről a tudatszintről bizony nem léphet tovább senki anélkül, hogy a vágyait – legalább részben meg ne valósítaná. Erre a sikerélményre szüksége is van a kudarcok ellensúlyaként. Ez a “tudati kamaszkor” gyakorlóiskolája, ahol az a feladat, hogy élvezzük az életet, megéljük a vágyainkat, majd rájöjjünk, hogy azok nem is a mieink. Sokféle self-wellness szolgáltatás, vágymanifesztáló, “tudatos teremtés-, bőség-, boldogság-tanfolyam” segíti a realizálásukhoz szükséges feltételek megteremtését, és wellness-szolgáltatás a kielégítésüket.
A “boldogságkergetés” kihagyhatatlan lépcsőfok a tudati fejlődésben……ahogyan azután annak elengedése is.
A megmentő színre lép
A szerep, amiben egyszerre élheti meg a két szélsőséges szerepet (áldozatot és agresszort) ennek a tudatszintnek a végén jelenik meg. A megmentő egy olyan áldozat, aki kitörni készül a szerepéből, és ezt azzal gyakorolja, hogy más áldozatokat ment meg, véd meg az agresszoruktól. Tehát egy olyan agresszor, aki mások agresszorára támad, miközben az áldozatok védelmére kel.
A szerep az ellenállásból születik. A saját agresszorral (belső agressziójával) való megküzdés helyett azonban a csatát projektálja a hasonló helyzetekre. Világmegmentő kísérletek is csupán az önmegmentés hiábavaló kivetült kísérletei. Az ügy, – amit elkötelezetten képvisel – annak a tükröződése, amire belső problémaként megoldást keres. A megmentő szélmalomharcot vív a félelmével, ami nem tudatosult benne. Ez a szerep a megváltás kívül helyezése.
A megmentőben az áldozat és az agresszor középen találkozik anélkül, hogy a konfliktusuk feloldódna. A megmentőben egy belső harc dúl a két szerep ( két örökölt én-kép) között.
De ki menti meg a megmentőt?
Senki. És ez a felismerés eleinte mérhetetlen csalódást okoz számára. Majd ha szerencséje, és nyitott elméje engedi megszületik a katartikus sejtés: itt valami mélyebb belső ellentét dúl, ezt a harcot csak egy másik fronton lehet sikeresen megvívni-önmaga ismeretlen mélységeiben. A sejtés pedig hozza a választ: “senki más”, csakis ő maga magában lehet a saját megváltója, béketeremtője. Ez az a pont, ahol beléphet a 3. tudatszintre.
Közös nevező: a hiány
A 2. tudatszinten a hiány-érzet, az elégedetlenség a legjellemzőbb érzelem, melyre itt is különböző módon reagálnak az emberek (ahogyan az első tudatszinten a félelemre). Ez az, amit etetni kell sikerrel, kontrollal, birtoklással, vágyakkal, boldogsággal. Ez a hiány azonban nem múlik el ezektől a külső “megoldásoktól”. Mert a hiány forrása belül van: az én-kép hiányos, az identitás sérült, illetve kinőtte a rendelkezésére álló életformát. Azt jelzi: ideje továbblépni.
A tudatszintek teljes protokolljával, a bennük rejlő genetikai mintákkal és gondolkodási mechanizmussal a 12 szerep alkímiája online tananyagban foglalkozunk részletesen. A gombra kattintva megnézheted, és elő is fizethetsz rá 2023. augusztus 25.-ig kedvezményes havidíjon.
3. tudatszint: az önreflexív elme
A harmadik tudatszinten az elme képes a saját működését megfigyelni és megérteni…
A harmadik tudatszintre nem születünk, azt választjuk. Ez egy tudati fejlődési állomás, ahol megtanuljuk, hogyan reflektálódunk a világunk tükrében. Hívhatjuk egy önismereti útnak is. Önmagunk mélyére nézünk a válaszokért, melyeket korábban kívül kerestünk. Sok olyan utat is önismeretként címkéz a köztudat, amely nem tartozik ide, mert nem juttatja el a keresőt a személyes belső valóságáig és az összefüggések felismeréséig. A 3. tudatszinten a feladat nem pusztán arról szól, hogy többet tudjunk meg magunkról, hanem hogy pontosan megértsük hogyan és miért hoztuk/hozzuk létre magunknak azt a világot, amiben élünk, amit tapasztalunk.
Új nézőpont: nyitottnak lenni arra, hogy mindent az életemben “én teremtek”
A belépő a harmadik tudatszintre annak a felelősségnek a felvállalása, hogy én vagyok a teremtő is, nem csak a szereplő. Akkor is, ha nem tudom, hogyan teremtek. Ettől elsőre sokan megrémülnek, ami érthető, ha figyelembe vesszük az alábbiakat.
Egyrészt a közfelfogásban nincs benne ez a “tudás”, sőt a vallásos kollektív elme-program szerint ez a nézőpont egyenesen eretnekség. Nem illik önmagunkat a teremtő szerepébe helyezni, ez szinte istenkáromlás. Az eretneküldözések kollektív emlékezetből átszűrődő fenyegetése egy tudattalan visszatartó erő attól, hogy ezt a gondolati ugrást megtegyük.
Az ateista világnézetű embereket sok esetben a “jóemberekre” (vagyis az emberi ideálra) jellemző társadalmi elvárás: a “szerénység” félreértett képe tartja vissza attól, hogy megtapasztalják a világuk alakulásában betöltött szerepüket, és teremtőként tekintsenek magukra. Attól tartva, hogy ez növelné az egójukat, és másokból rosszallást váltana ki.
A harmadik csoport, akinek nehézséget jelent ennek az ideának a befogadása: a tökéletességüket féltők. Az ide tartozók komfortzónája a nehézségek, igazságtalanságok miatti hárítás, mások vagy a körülmények hibáztatása. Ők nem akarnak felelősséget vállalni, szembenézni a saját árnyékzónájukkal, mert tudat alatt félnek attól, amit ott látnának. Félnek attól, hogy azt, akinek látszani akarnak (tökéletes vágy-identitásukat) a szembenézés lerombolná.
Végül van egy negyedik típus is, akit megrémít a gondolat, hogy mindent ő teremt: aki olyan bűnbak-programot hordoz, amivel amúgy is hajlamos magát hibáztatni mindenért, és azt hiszi, hogy most ez megerősítést nyer. Vagyis mindenki számára kiderül, hogy ő a felelős minden bajért (másokéért is), és ezért bűnhődnie kell.
Fordulat: “önmagammal szemben”
A harmadik tudatszinten áthaladó ember megérti, hogyan teremt a saját gondolatvilága. Feladja azt a szokást, hogy a tapasztalataiból induljon ki, – mivel látja, hogy azok csupán következmények – helyette a saját belső működésének a megfigyelőjévé válik. Ez egy 180 fokos fordulat, szemléleti paradigmaváltás: a külső körülményekhez alkalmazkodás mellett a belső körülmények feltárásának a szakasza.
Tükör-világ
Az önmaga felé fordulás egy alapvető és furcsa változást okoz ezen a fejlődési ponton: a külvilág tükörré válik. Olyan felületté, amiről önmaga tükröződik vissza. Pontosabban a tükör most láthatóvá válik, hiszen eddig is ott volt, csak nem láttuk. Mintha egy függönyt elhúznának, és beláthatnánk a színpad mögé, lekapcsolnák a reflektort, és meglátnánk a nézőteret….ekkor jövünk rá, hogy egy színházban vagyunk. Eddig csak a színpadon léteztünk, belefeledkezve a színészi szerepbe, – mit sem sejtve arról, hol is vagyunk – most pedig kiülhetünk a nézőtérre is.
Nézővé válni a saját mozinkban
Egy kettősség jellemzi ezt a tudatszintet: még futnak a Program szerinti szerepek, de már ott a “figyelő”, aki látja azt is, ami ezeket a mélyből mozgatja. A “belső dimenzió”, a láthatatlan világ felfedezése egy igazi kaland tele izgalmas felfedezésekkel, megkönnyebbülésekkel, felszabaduló energiákkal, táguló tudatossággal. A “ belső figyelem” elsajátítása az egyensúly irányában hat, és nem igényel spirituális nézőpontot és bonyolult elvonulást igénylő gyakorlatokat. Az önreflexív gyakorlatok a mindennapok részeivé kell, hogy váljanak.
A fejlődés “szerve” – az önreflexív elme
Az elme eddig racionális működésmódban üzemelt, azonban mostanra elérte a saját korlátait. Ugyanazzal a “gondolkodási mechanizmussal” már nem lehet továbblépni, csak ismételni a köröket. A fejlődési ugrás a harmadik tudatszinten az önreflexív elme felélesztésének, aktiválásának köszönhető. Mondhatjuk, hogy létezik egy “nyitott reflexív intelligencia”, amely magasabb szintű, és hatékonyabb, mint a “hozzá képest zárt racionális intellektus”. Pontosan a rugalmasságánál fogva biztosítja a fejlődést. Az “out of the box” szemlélet itt kezdődik. Ezen a ponton kezdünk el túllátni az eddigi életünkön, azon a “dobozon”, amiben az zajlott.
Átmeneti zóna: a “senki földjén”
Az én-kép átalakulásának ez a korai szakasza, amely látványos változásokat indukál és megfeleltethető a nagy-kamasz kor végével. A tét a felnőtté, egy új emberré válás. Új világ határához érkeztünk, közeledünk a felnőtt-lét felé, de még nem vagyunk ott, ugyanakkor már gyermekek sem vagyunk. A kamaszkor az átmenetet reprezentálja a két állapot között, egyfajta átmeneti zóna. Tágítjuk a határainkat, a korábbi szabályok megkérdőjeleződnek, az önállóság, szabadság felé haladunk, kipróbáljuk, mire vagyunk képesek. A pofonok már elcsattantak, meghallgattuk az útmutatókat és a kritikákat, mégis hiányzik valami: a saját utunk……ami a “dobozon” túl van.
Valami mást akarok!
A változás igénye az, ami elindítja a keresőt ezen az úton, és fejlődésre ösztökéli. Ami eddig volt, az már “nem elég”. Ez az elégedetlenség-érzés jelzi, hogy kinőtte a dobozt, és készül kilépni a komfortzónájából. Azonban erre csak akkor áll készen, ha van bátorsága elhagyni a racionális elme jól bejáratott (de korlátolt) szabályait.
Ha a “doboza” kincseit már megszerezte, mégis fűti az elégedetlenség, akkor az jelzi, hogy a külső kincsek helyett a belső kincse megtalálására vágyik:
másfajta játszótérre és játékra
…és ez az, amit a harmadik tudatszinten – kilépve a “dobozból” – megtalálhat. Felfedezi, hogy létezik, és tudja, hogy elérhető. Rövid időkre ki is próbálhatja, hogy milyen ott a játék: flash élmények kísérik ezen a szinten az embert, melyek bepillantást adnak az új élete lehetőségeibe.
Kilépni a dobozból csak befelé lehet…és nem mindenkinek
Nincs az az erőfeszítés, akarat, eltökélt szorgalmas munka, hit, áldozat, amely a “dobozt” kinyithatná, ha nincs meg a “Belső Kijárat”. A fejlődés nem a racionális elme “igazságait, igazságosság-ítéletét” követi, hanem egy magasabb elme-szint törvényeit.
Csupán a kisebbség az, amely elég érett ahhoz, hogy átlépjen erre a fejlődési szintre (kb 8-15%-a az embereknek), míg a többség biológiai felnőttkora ellenére tudatilag a gyermek-kamaszkorba ragad egész életére.
Segítséggel gyorsabban
Az önreflexív elme aktiválásának van egy gyorsított módja: a “reflexív kommunikáció” – egy saját fejlesztésű módszer – amit a 12 szerep alkímiája online tananyaga segít elsajátítani. A Belső Kijárathoz vezető legrövidebb utat ennek segítségével felfedezhetik magukban a résztvevők, ezzel felgyorsítva a tudati fejlődésüket.
A minikurzus következő részének tartalma:
- 4. tudatszint: az absztrakt elme
- 5. Tudatszint: a kvantum-elme
- Tudatszintek a Maslow piramisra vetítve
- Elkülönült világok
- A tudatszint-váltás jelei és folyamata
- Egy példa az 5 tudatszint eltérő gondolkodás-érzés-reakció működésére
HA KÉSŐBB FOLYTATOD, AKKOR…
A következő Belső Kijárat e-mailben is megkapod a minikurzus 3. részének a linkjét. Nyisd meg, kattints rá, tarts velünk!
Ha nem találod az e-mailek között, akkor nézd meg a promóciók/spam-mappádban is (és húzd át az elsődleges levelek mappába, hogy a következő rész is célba érjen:) Ha ott sincs, akkor írj nekünk egy e-mailt az info@belsokijarat.hu címre, és elküldjük Neked.
